Gilice 2013, a tavalyi gólyatábor…

Én is voltam gólya!
2014. augusztus 4.

Gilice 2013, a tavalyi gólyatábor…

2013 szeptemberében a Selye János Egyetem elsősei közül száztízet ért az a megtiszteltetés, hogy részt vehettek a Gilice 2013-n, ami valójában nem más, mint – ahogy azt, írják is – a Felvidék vezető gólyatábora.
A vezető jelző nem véletlen, többtíz szervező több hónapos összehangolt munkájának eredményét láthattuk, tapasztalhattuk, érezhettük saját magunkon. Egy olyan szervezését, ami a négy napunk minden percét magába foglalta, így olyan szót a táborban, hogy „unatkozom” nem hallottunk, nem is ismertünk. Egyszerűen a négy napunk minden mozzanata előre eltervezett, a szervezők részéről tudatos, részünkről pedig meglepetésszerű volt. Mindig tudtak újat mutatni. Mikor már azt gondoltuk – mi kis, naiv gólyák -, hogy innentől már nincs tovább, ez minden, amit ki tudtak hozni a táborból, gyakorlatilag a gondolatsor végére már jött is az újabb meglepetés.
A programok jól felépítettek voltak, és teljes titoktartás övezte őket. Bár, nem titkoltan, mielőtt a gólyatáborba mentem volna, természetesen én is próbáltam megtudakolni mi vár rám, de senki nem mondott semmit. Igaz, annyira nem is erőltettem, csak meg-megkérdeztem néhány ismerőst, és kitérő válasz esetén annyiban is hagytam a dolgot.
A történet maga számomra az egyetemi jelentkezéssel kezdődött. A jelentkezés után az egyetemmel kapcsolatos összes információt átolvastam. Olvasgatás és keresgélés közben a Hallgatói Önkormányzat lapján rátaláltam a Gilicére, majd a Facebook oldalán a hozzá kapcsolódó képekre és videókra. Azonnal meg is tetszett a rendezvény, és folyamatosan monitoroztam a lapot a friss jelentkezési lapért.
A beiratkozás után másfél héttel végre meg is történt a – gondolom nem csak általam – várt indulás. Az indulás napján a Sirály kollégiumnál volt a gyülekező. Először a HÖK irodánál átvettük a gólyacsomagokat, majd a csomagokban található kellékek magunkra öltése után kimentünk a szemerkélő esőre gyülekezni. A gyülekező elsőre elég ijesztő volt, ugyanis nem számítottam a katonás hangerőre és dirigálásra. Végül is, a hangerőhöz hozzászoktunk. Vagyis, megszoktuk, de feleslegesen, mert az első nap éjjelén a csapatvezetők legtöbbjének, a második napon pedig már a többieknek sem volt hangja, nem hogy hangereje.
Az első este összegyűltünk egy szobában, majd, a gólyaszüleink, Barbi, Veronika és Bugi segítségével ismerkedésbe kezdtünk. Tettük mindezt játékos formában. A játékok jól ki voltak találva, tényleg a legtöbbünk keresztnevét elsőre meg tudtuk jegyezni.
A szobai összejövetel után kivonultunk, és néhány szónoklat után letettük a gólyaesküt. Az eskü letételébe tényleg belevontak némi gólyás vonást, de ezt természetesen majd a jövendőbeli gólyák akkor fogják megtudni. 
Az eskü után DJ szórakoztatta a nagyérdeműt gólyákat és a szervezőket egyaránt. Ekkor kezdődött el az első ismerkedős estünk is. A jó kis mixek alatt és után mindenki elkezdte az első alvását, majd másnap reggel ismét célba vettük Komáromot.
Természetesen nem a tábornak lett vége, sőt! Az igazi móka még csak ekkor kezdődött. Ekkor mentünk ki úgymond terepre, hogy sok stage és feladat után az egyetem teljes jogú tagjai legyünk. Stageról stagera jártunk, ahol különböző jól kitalált feladatokat kaptunk. A feladatok többségét vegyes érzelmekkel vártuk. Egyszerre voltunk kíváncsiak arra, hogy még mi jöhet, de egyszerre szerettük volna azt is, hogy inkább kapja más. Később rá kellett jönnünk, hogy nincs kibúvó, itt biza mindenki kap valamit.
Este több csoportvetélkedő zajlott, egyik jobb volt, mint a másik. Este megfáradva, élményekkel tele vágtunk neki ismét a zenés mulatozásnak, most már FHDj. Scooby-val.
Szombaton nekikészültünk a sportjátékoknak. Nekem már ekkor nem volt hangom, de ettől függetlenül, mivel – a sporthoz nem értek és – a drukkolás plusz pontot ért, én és másik, a sportból szintén kimaradt fiú társam beszálltunk a lányok mellé buzdítani a csapatunk játékosait. Volt foci, futás, röplabda, mindenki választhatott kedvére.
A sportjátékok után pár perc pihenő, majd indultunk is neki az utolsó vetélkedőknek. A versenyek végére beesteledett, és, mivel ez volt az utolsó este, a versenyeknek vége szakadt, ideje volt a kiértékelésnek. A verseny kiértékelése volt számomra a legmeglepőbb. Az, hogy az első három helyezett nevét közel egy óra alatt mondták el, de csinálták ezt úgy, hogy az ember egyszerre várta az eredményt, de közben mégis szívesen csinálta a szervezők után a különböző számok koreográfiáját. De, végül következett az eredményhirdetés. Az eredményhirdetés nem várt eredményt hozott: a mi csapatunk szoros versenyben – egy pont előnnyel – lett a harmadik! A lehető legbüszkébbek voltunk magunkra, de főleg gólyaszüleinkre, ugyanis ez nélkülük nem jöhetett volna össze!
Az eredményhirdetés után összeálltunk, és közösen buliztunk a harmadik helyünk örömére.
Vasárnap reggelén összecsomagoltunk, és, ahogy a harmonogramban is megkaptuk, könnyes búcsút vettünk a tábortól. Komáromba jövet a buszon szundítottam egy jót, majd a szobámban folytattam tovább.
Még egyszer köszönöm az összes szervezőnek, gólyanyukáinknak, Barbinak és Veronikának, gólyapukánknak, Buginak, és minden résztvevőnek, hogy egy ilyen hatalmas bulit hoztak nekünk össze, és hogy részt vehettünk rajta!
Nem kis kitartás kellett ahhoz, hogy ezt az egészet megszervezzék, majd ott a táborban is, pár óra alvások után minket terelgessenek!
Aki kihagyta, az sajnálhatja, aki pedig tervezi, ne gondolkodjon, menjen! Egy életre szóló emlék marad, és némi komolytalansággal a tábor minden napját élvezni fogja!
A mi kis csapatunk, ami nem mellesleg a Szikrák nevet viselte is itt kovácsolódott össze! 

Comments are closed.